A spontaneitás jutalma

 

Megrögzött tervező vagyok. Szeretek mindent előre megtervezni, legyen szó nyaralásról, vagy csak egy hétvégi kirándulásról. Azért néha próbálok elmozdulni a spontán dolgok irányába, ami az elmúlt héten igazán jó döntésnek bizonyult. Egyik nap egy gyors telefon után mentem haza hamarabb, hogy még a korai sötétedés előtt biciklizhessünk egyet, máskor pedig - kicsivel több egyeztetés után - délben leléptem a munkahelyemről, és fél kettőkor már lóháton jártam a vidéket. Jutalmul az utolsó meleg, napsütéses novemberi délutánt a természetben tölthettem. Jártuk az erdőt, vágtáztunk a napfényben, élveztük a langyos szelet és a szabadságot.

 

Megéri rugalmasnak lenni! J

 

 

Újra nyeregben

Két évvel ezelőtt egy napsütéses őszi napon, igazi lovagló időben férjemmel és egy barátnőmmel hármasban lovagoltunk, amikor a lovam úgy döntött, nem vagyok neki szimpatikus, és vágta közben, pár bakolás után lerepített a nyergéből. Szerencsémre mély homokos részen történt az esés, de így is eléggé megütöttem magam, és meg is ijedtem. Akkor már több, mint nyolc éve lovagoltam, de ez után két évig nem kívánkoztam lovak közelébe, hiába is hívott barátnőm. Néha-néha eszembe jutott, de mindig volt valamilyen negatív gondolatom, ami elterelt a lovaglástól.

Novemberi tavasz a város határában

Vasárnapra 22 fokot jósoltak. Örültem, hogy az október végi - november eleji napos idő még most is kitart, sőt a napsütés még rá is tett egy lapáttal. Ki tudja, meddig tart ez a meleg, így mivel semmi programunk nem volt mára, ebéd után biciklire pattantunk és irány a töltés.

Boszniai emlék - újra itthon

 

Mikor ezeket a sorokat írom, már itthon vagyok. Az eső ugyanúgy szakad, mint búcsúzásunkkor Mostarban. A vadon termő, kicsit még fanyar gránátalma helyett piros édes boltik hevernek az asztalon. (bár a hűtőben még kitart a hazafelé vásárolt gránátalma szörp) Hihetetlen, hogy egy hete még ott jártam. A müezzin lágy, bús hangja olyan távoli már...

 

Bosznia - 4. nap - hazafelé

Ennyi fért a hétvégébe, lassan indulunk haza. Plédbe csavartan ültem az erkélyen, kortyolgattam a bosnyák kávém és néztem az esőt. Úgy éreztem, kimosott belőlem minden felesleges érzést és gondolatot. Csak én maradtam és Mostar. Mi ketten. Az esőben. A nyugalomban. Nem szeretem az esőt, morcossá és kinemmozdulóvá tesz. De ez most más volt. Nem érdekelt, ha esik, nem érdekelt, ha elázom, a lényeg, hogy csak sétáljak és sétáljak a városban. Nézzem a lakosokat, ahogy a mindennapjaikat élik. Élveztem a tegnapi esős napot is. Élvezném a mait is, ha nem tudnám, hogy ma már otthon kell lennem, holnap reggel munkába kell mennem...

Bosznia - 3. nap - Mostar esőben

 

Sajnos a mai időjárást eltalálta az accuweather... Fél 9 körül a még csak gyéren szitáló esőben elmentünk inni egy reggeli bosnyák kávét. Már két éve is vonzott egy kis kávézó, ami az Öreg-hídra vezető szűk utcában volt, s egy dobogón ültek a kávézó emberek. Nos, sikerült kifognunk az amúgy teltházas helyen egy szabad asztalt az áhított dobogón. Elkortyolgattuk a kávénkat, közben élveztük a híd bástyájának közelségét, néztük a sétálgató embereket, majd visszamentünk az autóért, és elindultunk Pocitelj felé.

Bosznia - 2. nap - Mostar napfényben

 

Hajnali 6-kor a müezzin hangja húzott feljebb az álmomból. Nagyon élveztem, hogy félálomban is ezt hallom! J

 

Nem húztuk be a függönyöket, hiszen úgyis későn kezd világosodni. Mivel tízkor találkoztunk mostari idegenvezetőnkkel, Vikivel, még bőven volt időnk. Készítettem egy kis török kávét a konyhában, amit a teraszon ittam meg, majd nyolc körül elindultunk felfedezni az óvárost. A város még csak most ébredezett, a fény épphogy bejárta a kihalt utcákat. Néhány boltos már nyitotta a boltot a bazárban, de zömében még aludtak a kirakatok. A helyi lakosok a turisták rohama előtt békésen kávéztak az Öreg-híd lábánál. A zegzugos utcákon át megközelíthető, folyóra néző éttermek teraszai üresen ásítoztak a reggeli csendben. Sétálgattunk az óváros utcáin, élveztük a békés, napfényes reggelt.

Bosznia - 1. nap - utazás és Jajce

 

Indulásunk előtti éjjel alig aludtam valamit, végül reggel hatkor kipattantam az ágyból, hogy az indulás előtti utolsó simításokat elvégezzem. Mire Andris megjött a reggelivel a pékségből és a teletankolt autóval, már a termoszban pihent a kávé és a tea, a csomagok pedig összekészítve várták az indulást. Mire nyolc körül elindultunk, már határozottan tűkön ültem, s ez az érzés nem csillapodott a horvát autópályán sem. Gondolataim csak száguldottak előre, s akkor nyugodtak csak meg, mikor a horvát-bosnyák határon Gradiška-nál a Száva feletti hídon araszolva megpillantottam az első minaretet. Mire a Vrbas szurdokba értünk, határtalan örömmel néztem a már ismerős tájat.

Visszatérés Mostarba

 

Szeptember elején eldőlt, hogy egy hosszú hétvégét Mostarban töltünk. Persze pillanatok alatt 3 hétre elegendő terv gyűlt össze a fejemben, de végül szigorúan Mostarra és környékére szűkítettem a programot. Két teljes nap, a mediterrán ősz minden varázsával. Gyönyörű kiránduló időben fedezzük fel Mostart, a Neretva partját, Stolacot, Blagajt és a Kravica-vízesést.

 

Egy héttel az út előtt azonban kisebb fajta sokkot kaptam: megérkezésünk másnapjától özönvíz szerű esőzést jósolt a meteorológia. A csapadékmennyiség az utazás közeledtével sem csökkent, sőt! Szerda este már 87 mm-t, illetve áradásokat okozó esőt jósoltak nem csak szombatra, de már vasárnapra is. Mondanom sem kell, eléggé magam alatt voltam. Andris, hogy kicsit feldobjon, megígérte, hogy ha tényleg esni fog, akkor pár éven belül nyáron, szigorúan esőmentes időszakban visszamegyünk.

 

Ennek az ígéretnek a birtokában kicsit jobb kedvvel bányásztam elő a szekrényből a gumicsizmámat és az esőnadrágokat…

 

Bosznia-Hercegovina - ahova visszahúz a szívem

Azóta vágyom vissza Boszniába, amióta két éve és három hónapja először autóztunk a Vrbas kanyon völgyében, Sarajevsko-t ittunk a jajcei vízimalmok melletti hangulatos ligetben, láttuk a jajcei vízesést a várral, felfedeztük Mostar és környékének szépségeit, átkeltünk a hegyeken egy kis hegyi úton a tengerhez, majd kávéztunk Sarajevo óvárosában. Ezek azok az emlékképek, amelyek pillanatok alatt kiragadnak a jelenből és réveteg álmodozásba visznek. Ha egy igazán tiszta, idilli pillanatra vágyom, felidézem az estét, amikor nővéremmel ültünk a Neretva partján, néztük, ahogy a Stari Most kivilágított képe visszatükröződik a nappal türkizkék folyó most sötét vizén, közben belengi a meleg nyári éjszakai levegőt a müezzinek lágy éneke, ahogy a nap utolsó imájára hívják a híveket. A tökéletes nyugalom percei voltak számomra. Emléke egyszerre nyugtató és felzaklató. Érzem magamban a késztetést: visszatérni, átélni újra!

És a visszatérés ideje idén októberben végre eljön!

Szent Lőrinc könnyei alatt

 

Tegnap este volt a Perseida-csillaghullás maximuma, így fél tíz környékén plédekkel és párnákkal felszerelkezve kimentünk az Ürgemezőre a kilátó dombra csillagokat nézni. A tavalyi teliholdas éjszaka után idén szerencsénk volt, a Hold nem világította be a környéket, felhő sem zavarta a kilátást. Csak feküdtünk a domboldalon, hallgattuk a tücskök ciripelését és gyönyörködtünk a csillagokban.

Fellini - Délutáni lazulás a Rómain

Nem mondott mára kifejezett strandidőt​, így a Velencei-tavi strandolás helyett a Római-partot választottuk, és a Fellini Római Kultúrbisztrót.

Abbáziai történet

Július elején egy langyos nyári éjszakán három nő táskákkal megrakodva szállt le a Déli pályaudvarnál az utolsó BKV buszról és igyekezett át a kihalt aluljárón. Néhány sarokkal arrébb már gyülekeztek az emberek, mindenkinél kisebb-nagyobb táskák, polifómok. Már álmosodva, de izgatottan várakoztak. Egy buszra, ami hamarosan be is gördült az utcába. A táskák és az emberek lassan eltűntek a buszban, majd megkezdődött az egész éjjel tartó monoton utazás. Elindultunk opatijai hosszú hétvégénkre.

Bergamo és Milánó

Bergamo látképe már akkor elvarázsolt, amikor először rákerestem. Megdöbbentett a látvány: a város feletti dombon húzódó óváros, az égbe nyúló tornyok téli, nyári, ködös időben készült képei. Éreztem, hogy itt igazi középkori hangulatot találok, igazi olasz életérzést, amit nem szorít háttérbe a nagyobb olasz városokra jellemző turisták kavargó tömege.

Felvidéki bányavárosok

Tegnap egy egynapos szervezett út keretében a szlovákiai bányavárosokba látogattunk el. A bányászat már az Árpád-korban jelentős volt a Felvidéken, így a szabad királyi városi rangra emelt települések számos kiváltságot élveztek. A középkori bányavárosok gazdagságát és jelentőségét mutatja, hogy abban az időben a világ aranytermelésének harmada a Magyar Királyságból származott. Úti célunk a három legjelentősebb egykori bányaváros volt: Körmöcbánya, Selmecbánya és Besztercebánya - az arany, az ezüst és a réz városai.

Bubu szervez: Bergamo és Milánó

​
A tegnapi és a mai nap a példája, hogy milyen gyorsan is lehet hosszú hétvégét tervezni és szervezni. És az egész ráadásul a véletlen műve. Tegnap délelőtt egy útifilm sorozatot kerestem a neten, mikor egy blogra leltem. A legfrissebb bejegyzés egy milánói hétvégéről szólt. Mivel ez a város is a távlati tervek között szerepel, beleolvastam és olyan infók birtokába kerültem, amitől leesett az állam...

Tavaszi tervek

Terveket szőni soha nem lehet elég korán vagy épp rosszkor, és mivel már a nyakunkon a tavasz, itt az ideje összeállítani egy tavaszi programtervet, csak úgy saccperkábé. Ahogy jöttek elő az újabb és újabb ötletek, gondolataim pillanatok alatt szanaszét futottak. Esélyem se volt egy mederbe terelgetni őket, így Dorkára várt a nemes feladat, hogy egybeszedje a rengeteg lehetőséget. Ez olyan jól sikerült neki, hogy első ránézésre minden második programra el is akartam menni.

Ami tuti lesz tavasszal: felvidéki bányavárosok, az utóbbi években méltánytalanul hanyagolt Gazdagrét – Normafa túra orgonavirágzáskor, Rax-fennsíkon hüttében alvós hétvége, esetleg morvaországi mesekastélyok.

A Rax-os programra a május 1-jei hétvégét szemeltük ki, és mivel ez Ausztriában is kiemelt időszak, írtam is a Berggasthofnak. Szerencsére még a római indulás előtti napon sikerült lelevelezni velük mindent. Május 1-jén várnak minket szeretettel! J

Készülődés minden fronton

Holnap indulunk Rómába, már azt sem tudom, hol áll a fejem. Rendezgetem az útikönyveket, térképeket, repjegy- és szállás visszaigazolásokat, online vett belépőket. Tegnap a ráhangolódás jegyében Andrissal megnéztük gyerekkorom emblematikus filmjét, a Római vakációt. A legszebb, hogy az idő semmit nem vett el az értékéből. Ugyanolyan fantasztikus volt számomra, mint annak idején! Andris az Igazság szájánál rájött, hogy ezt ő is látta gyerekként, a félelmetes fejről rögtön beugrott neki J Az áradó happy end-ek korában üdítően hatott rám a film romantikája és befejezése, a Róma-életérzés pedig végképp levett a lábamról. Ha hazaértünk, megnézem az Édes életet is!

Dürnstein - a Wachau egyik gyöngyszeme

Egy kellemes tavaszi napra ismét beszerveztünk magunknak egy csajos túrát. A cél Ausztria szépsége, Dürnstein: a világörökség részét képező völgyszoros, a Wachau egyik kisvárosa.

A szokásos nagy busz helyett két kilenc fős kisbusz fogadott minket a találkozó helyen. Kiderült, nem jött össze elég jelentkező, de a szervezők szerencsére nem mondták le a túrát, hanem bevállalták a kisbuszok vezetését. Így egy igazán exkluzív kiscsoportos élményben lehetett részünk.

Hótalppal a Raxon

Egyik nap menetrendszerűen elkapott a vágy a hótalpas túra iránt. Talán egy utazomos hírlevél csigázott fel, vagy az itthoni hómentes tél, nem tudom. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy az utazomos oldalon böngészem a hótalpas programokat. Andrisnál már puhatolóztam, neki is tetszett a dolog, de nem beszéltünk meg semmi konkrét dátumot, túrát. Aztán kedden megláttam: most szombat, még van 5 hely! Andrist riadóztat, időjárást lecsekkol. Minden stimmel, ráérünk, hó van és esik is még, ráadásul szombatra már napos időt jósol. Mi kell még?! J

Bubu belendül

Már régóta tervezgettem egy blogot, de valahogy sosem tudtam belekezdeni. Az egyik este aztán megszállt a szokásos nyugtalanság, ami végül itt öltött testet.

Sok minden kavargott a fejemben, csak egy volt biztos: a név. Bubunak nővérem nevezett el jópár éve, és szintén ő adta nekem a BubuTravel nevet, amikor elkapott a szokásos utazási láz, és hipphopp leszerveztem egy 10 napos bosznia-hercegovinai nyaralást - sokkal olcsóbban, mint az utazási irodák.