Szombaton egy régi vágyam teljesült, eljutottam a Göllerre. Néhány éve fedeztem fel ezt a gyalogtúrát az egyik kalandiroda ajánlatában, de a túrák időpontjai mindig rosszkor voltak. Vagy volt már programom, vagy kora tavaszra szervezték, ami az Alpokban nagy biztossággal még havas tájat jelent. Idén viszont szerencsére június első hétvégéjére esett az időpont, így nővéremmel gyorsan jelentkeztünk is rá.
Változékony időt, esős délutánt jósoltak, így esőnadrággal, esőkabáttal és csereruhával felszerelkezve szálltunk fel hajnali 5-kor a buszra. A hosszú-hosszú buszozást túravezetőnk információi dobták fel, az elhaladó tájakról mindig mesélt valamilyen aktuális érdekességet, hasznos tudnivalót. A Fertő-tó osztrák oldalán kedvet kaptam egy kis burgenlandi biciklizéshez a tóparton illetve a szőlőtőkék között, kóstolgatva a napfényes vidék borait. A Hoche Wand mellett felelevenítettük két évvel korábbi esős túránk keserédes emlékeit, míg a Schneeberg közelében nővérem mesélt korábbi túrájáról.
Napfényben fürdő csodás völgyben szálltunk ki buszunkból 5 és fél óra utazás után. Összeszedtük a felszerelésünket és nekivágtunk az ösvénynek. Hangulatos, meredek ösvényen haladtunk egyre feljebb, ütemes tempóban követve a túravezetőt. Mikor kis csapatunk kellőképp ellépett a mögöttünk jövőktől, fokozatosan lemaradtunk nővéremmel, így hamarosan kettesben bandukoltunk az úton. Élveztük a madárcsicsergést, a fák lombjai között átszűrődő napfényt és a frissítő szellőt. Olyan volt, mintha csak ketten lettünk volna az egész erdőben. Egy napfényes szirten utolértük a csapat elejét, csatlakoztunk a pár perces pihenőhöz. Lezuttyantunk a langyos fűbe, ettünk, ittunk, nézelődtünk, láttuk a lassan gyülekező felhőket és meghallottuk az első távoli mennydörgéseket. Mire a csapat másik fele is megérkezett, mi már folytattuk utunkat a piros jelzésen.
Fokozatosan változott körülöttünk a növényzet, a fenyőket lassan felváltották a törpefenyők. A csúcs előtti combos kaptatón a durva kövek között apró zöld szigeteken tárnicsok nyíltak, megszínesítve a szürke talajt. A virágok annyira elvonták a figyelmemet, hogy szinte meglepődtem, mikor megjelent előttem a csúcskereszt.
2,5 óra és 800 méter szintemelkedés után értük el a csúcsot, de nem csak mi. Egyszerre érkeztünk meg az esővel is, a csúcsfotóra gyorsan előkaptuk az esőkabátjainkat, a csúcscsokit pedig későbbre halasztottuk. Épp csak elkezdtünk gyönyörködni a körülöttünk vonuló felhőkben és a napsütötte völgyek távoli látványában, mikor az eső még jobban rákezdett. Akrobatikus mutatványokkal felvettem az esőnadrágomat és elindultunk a gerinc felé. Már a csúcson állva hallottuk az egyre közeledő mennydörgést. Lényegtelen volt a széljárást figyelni, hiszen körülöttünk kavargott a vihar. Dörgés és villámlás kísért minket végig a gerincen, szaporán igyekeztünk az 1 órányira lévő menedékház felé.
Az éles gerinc egyik oldalán törpefenyők sorakoztak, a másik oldalon kopáran tátongott a sziklás mélység, ami a ködben csak néha-néha sejlett fel előttünk. Egyszerre volt kísérteties és varázslatos a táj, de mindenképpen csodálatos látványban volt részünk!
Az eső néha teljesen elállt, a felhőtakarón át láttuk a halvány napkorongot, majd ismét esni kezdett. A legdurvábban a menedékháztól pár lépésnyire kezdett el szakadni. Már láttunk a hütte napelemeit, mikor először csak jég esett, majd iszonyatosan szakadni kezdett az eső. Folyt rólunk a víz, mikor beléptünk a hütte ajtaján, a tulajdonos is meglepődve nézett végig rajtunk és rakott pár friss hasáb fát a tűzre. A kályhában ropogott a tűz, mellette fogasokon száradtak az esőkabátok, pulóverek. Csapatunk pillanatok alatt megtöltötte a helyet, nagy volt a sürgés-forgás. Frittatensuppénak (palacsintatésztás húsleves) nem örültem még ennyire, azt hiszem. Nagyon jól esett a meleg leves és a pohár sör is. Mire az eső alábbhagyott, újult erővel kaptuk fel a hátizsákokat és indultunk lefelé az ösvényen a buszunkhoz.
Az eső miatt ki kellett hagynunk a Kleiner Göllert (pedig emiatt tetszett annyira a túra, de majd legközelebb...), így a tervezettnél hamarabb ért véget a program. Túravezetőink fel is ajánlották, hogy az így felszabadult időben megnézhetnénk egy közeli vízesést. A Halott Asszony Vízesése egy hangulatos kis szurdokban található, pár lépésre az úttól. Korábban fa lépcsősor vezetett a vízeséshez (innen zuhant le a névadó asszony is), most már csak az útról lehet szemrevételezni. Békés, esőmentes zárása volt a napunknak.
Klassz kis nap volt, napsütés, eső, szépség, izgalom, misztikum, hütte, vízesés, jókedv, mindenből egy csipet!
