A Budai-hegységben már sokat kirándultunk, de a Budaörsi-hegyek méltatlanul mellőzöttek voltak eddig. Mivel még nővérem lakásából is rálátni a budaörsi kopárokra, így most kiválasztottunk egy körtúrát a Sorrento-sziklák érintésével.
Budaörsön kora nyári meleg fogadott minket, nyoma sem volt az előző napok szakadó esőinek. A városközpontban gyermekkori búcsúk hangulatát idéző városnapi kavalkádba csöppentünk. Békés túrázásra készülve mellbe vágott a hangszórókból harsogó zene, így a hirtelen jött sokkot és a súlyos alváshiányomat kiküszöbölendő, beugrottunk az első pékségbe egy kávéra. Apró után kutatva beszélgetésbe elegyedtünk a pultos hölggyel, kiderült, ő is szeret túrázni, már jól ismeri a környéket.
Hamar magunk mögött hagytuk a zajos forgatagot, s mire lekanyarodtunk a főútról, már csak a hétvégi kerti munkák zaja hallatszott. A piros sáv jelzést követve apró ösvényen emelkedtünk a Farkas-hegyre vezető útelágazásig. A piros kereszt csodás panorámájú kis fennsíkra vezetett minket, ideális hely volt szendvicseink elfogyasztására.
Utunk egy jelöletlen műúton vezetett tovább a Kies-völgy felé, ahonnan a sárga sáv jelzésre térve értünk el a Sorrento-sziklákhoz. Az első pár "huplit" megpillantva fancsalian néztem nővéremre, ennél azért nagyobb durranást vártam. De ahogy pár lépés múlva a fenyőligetből előbukkantak a napfényben csak úgy világító mészkősziklák, valóban mediterrán hangulatot árasztottak.
Kicsit megpihentünk, fotóztunk, majd a sárga jelzést követve folytattuk utunk Csillebérc felé. Az ösvény eleinte jobban hasonlított egy vadcsapásra: dús aljnövényzet, bokrok behajló ágai, fejünk fölött szorosan összehajló fák, beszűrődő napfény kísérte lépteink. Csillebérc felé közeledve az út előbb széles erdei ösvénnyé szelídült, majd rövid betonozott szakaszon érkeztünk meg a 21-es busz végállomásához. (Itt akár be is lehet fejezni a túrát, a Moszkva érintésével vissza lehet buszozni Budaörsre, de persze nem kötelező! J) Hiába kerestünk kávé/víz lelőhelyet, így visszakanyarodtunk erdei utunkra, immár hazafelé. A sárga körtúra jelzés vitt vissza minket a piros sávon át egészen az autónkig.
Meglepően kevesen járnak erre, kirándulóval csak elvétve találkoztunk. Ideális hely, ha ki akarunk szabadulni a városból és a tömegből. Egész nap gyönyörű környezetben, vadregényes ösvényeken járva élvezhettük az erdő csöndjét.
