2015. november 8., vasárnap

Novemberi tavasz a város határában


Vasárnapra 22 fokot jósoltak. Örültem, hogy az október végi - november eleji napos idő még most is kitart, sőt a napsütés még rá is tett egy lapáttal. Ki tudja, meddig tart ez a meleg, így mivel semmi programunk nem volt mára, ebéd után biciklire pattantunk és irány a töltés.

A 6-os szerintem egyik legszebb szakaszán tekertünk el a város határán túl kezdődő töltéshez, út közben gyönyörködtünk a dunai panorámában, a túlparton kilátszó homokpadok és a sárguló fák látványában. A két szomszédos falut a Dunától elválasztó védművön tekeregtünk pár órát. A fákon túl meg-megcsillant a Duna, így két helyen is megálltunk hosszabb-rövidebb ideig. Az első megállónk még messzebb volt a folyótól, ártéren és kisebb holtágakon át vezetett az úttalan út, majd 10 perc romantikus séta után megérkeztünk a homokpadhoz. A Duna csak úgy fürdött a napfényben! A fodrozódó vízen szikrázott nap, a néptelen parton elláttunk a városig. Rajtunk kívül csak néhány horgász ringatózott a vízen a napsütésben.


Egy kicsivel később rakodó uszályokhoz egyensúlyoztunk le a már kikövezett partoldalon. A töltésen biciklizve élveztem ezt a hihetetlen novemberi tavaszt, a napsütést, a langyos szelet, a sárguló levelektől ezerszínű fákat, a szikrázóan kék eget, amit csak apró felhőfoszlányok mintáztak. Hazafelé lelkesen fedeztem fel két apró szivárvány darabkát a nap két oldalán a felhők peremén. Paksra visszaérve még megálltunk kicsit a Gesztenye-soron, s bár a mi oldalunkat már nem érte a nap, a túloldal még ragyogott egy ideig.

Fényképezőgéppel nem készültünk, hiszen csak biciklizni indultunk. Andris telefonja nálunk volt, azzal próbáltunk pár képet csinálni, de a színeket messze nem adja vissza.

Igazi testileg, lelkileg feltöltő röpke délutáni program volt! Itthon egy kis wellnesst csempésztem a délután hátralévő részébe. A nővéremtől kapott rozmaringos hajpakolással és zöld agyagos arcpakolással gyertyafényes fürdőt vettem. J

Szuper nap volt! Indulhat a jövő hét...