Mikor ezeket a sorokat írom, már itthon vagyok. Az eső ugyanúgy szakad, mint búcsúzásunkkor Mostarban. A vadon termő, kicsit még fanyar gránátalma helyett piros édes boltik hevernek az asztalon. (bár a hűtőben még kitart a hazafelé vásárolt gránátalma szörp) Hihetetlen, hogy egy hete még ott jártam. A müezzin lágy, bús hangja olyan távoli már...
