Hajnali 6-kor a müezzin hangja húzott feljebb az álmomból. Nagyon élveztem, hogy félálomban is ezt hallom! J
Nem húztuk be a függönyöket, hiszen úgyis későn kezd világosodni. Mivel tízkor találkoztunk mostari idegenvezetőnkkel, Vikivel, még bőven volt időnk. Készítettem egy kis török kávét a konyhában, amit a teraszon ittam meg, majd nyolc körül elindultunk felfedezni az óvárost. A város még csak most ébredezett, a fény épphogy bejárta a kihalt utcákat. Néhány boltos már nyitotta a boltot a bazárban, de zömében még aludtak a kirakatok. A helyi lakosok a turisták rohama előtt békésen kávéztak az Öreg-híd lábánál. A zegzugos utcákon át megközelíthető, folyóra néző éttermek teraszai üresen ásítoztak a reggeli csendben. Sétálgattunk az óváros utcáin, élveztük a békés, napfényes reggelt.
A fenti kis híd, a Kriva Cuprija - Görbe híd -, ami a Radobolján ível át, a Stari Most kistestvére, egyben Mostar legrégibb hídja. 1558-ban építették ugyanabból a kőfajtából és szintén egyívűre, emiatt úgy tartják, hogy ez volt az Öreg híd prototípusa. A háborút szinte karcolás nélkül átvészelte, de 2000 decemberében egy árvíz rombolta le. Az UNESCO kezdeményezésére luxemburgi támogatással 2001-ben helyreállították. A Kriva Cuprija mindkét oldalától hangulatos utcákon át pár perc alatt elérhetünk a Stari Mosthoz.
A hídon állva egyszer csak megláttunk egy turistacsoportot, megérkezett a tömeg előőrse. Kiderült, hogy egy magyar csoport volt. Kicsit belehallgattunk az idegenvezető ismertetőjébe, majd mentünk tovább.
Megreggeliztünk a Behar 2-ben, majd a szállásunk mellett lesétáltunk a Neretva partjára. Végre ismét ott álltam a Radobolja torkolatánál, néztem az Öreg-hidat és nagyon boldog voltam! Két évvel korábbi ittlétemtől eltérően most egy kis fahíd ívelt át a Radobolján, összekötve a két partszakaszt, így közvetlenül át lehet sétálni a híd lábához is.
Vikivel a panziónk előtt találkoztunk, és a már korábban ismert helyeket jártuk be: Neretva part, Stari Most, bazársor, Koksi Mehmed pasa mecsete. Itt felmentünk a minaretbe is, ahonnan nagyszerű volt a kilátás az egész óvárosra és a környező hegyekre. A hídnál megnéztünk egy rövidke filmet a híd lebombázásáról és az új híd avatási szertartásáról, majd felmentünk kocsival a Hum-hegyre a világító kereszt tövébe. A szerb csapatok visszaverését követően innen lőtték a horvátok az óvárost, és innen lőtték szét az Öreg-hidat.
Blagajban megnéztük a Tekiját, a Buna forrásánál egy hatalmas sziklafal aljában megbújó XVI. századi dervis kolostort. A fa szerkezetű épület emeletén a látogatóktól elzárt, ma is működő monostor türbéjében két dervis aga sírja található. A folyosó és a szobák padlóját borító puha szőnyegek elnyelik a lépteket, csak néha nyikordulnak meg a régi padlódeszkák. A nappali faragott és festett motívumokkal díszített mennyezete arról árulkodik, hogy fontos helyszín volt a dervisek életében. Az imatermekben állva - melyeknek üvegezetlen ablaka pár centire van csak a sziklafaltól - állandóan érezni lehet a hűvös, friss levegő áramlását. A Tekija helyiségeit végigjárva mosdók, vécék, fűtési rendszer nyomait találjuk, melyek bizonyítják, hogy a dervisek milyen kényelemmel alakították ki otthonukat. Mindezek mellett még egy hamam is található itt, amely csillagmintás boltozatával igazi fizikai és szellemi pihenést biztosíthatott.
A kolostor mellett kicsit megpihentünk, kávéztunk és vadon nőtt gránátalmát kóstoltunk, majd elmentünk Vikiék borozó/kávézójába megismerkedni a helyi borokkal. Vjeko mesélt a hercegovinai borok jellegzetességeiről, és persze még egy csomó érdekességről. Gyorsan eltelt a délután is, és mivel az ebéd a sok látnivaló miatt kimaradt, elég éhesen érkeztünk meg a Behar 2-be. Andris kért is egy kétszemélyes grill tálat, én megelégedtem egy mixszel. A kedvenc pincérünk el volt ájulva először a rendeléstől, utána pedig az üres tálak látványától J Oké, bevallom, én két darabka csevappal egy fekete és egy vörös-fehér macskát is jóllakattam.
A kolostor mellett kicsit megpihentünk, kávéztunk és vadon nőtt gránátalmát kóstoltunk, majd elmentünk Vikiék borozó/kávézójába megismerkedni a helyi borokkal. Vjeko mesélt a hercegovinai borok jellegzetességeiről, és persze még egy csomó érdekességről. Gyorsan eltelt a délután is, és mivel az ebéd a sok látnivaló miatt kimaradt, elég éhesen érkeztünk meg a Behar 2-be. Andris kért is egy kétszemélyes grill tálat, én megelégedtem egy mixszel. A kedvenc pincérünk el volt ájulva először a rendeléstől, utána pedig az üres tálak látványától J Oké, bevallom, én két darabka csevappal egy fekete és egy vörös-fehér macskát is jóllakattam.
A vacsora utáni levezető sétánk során Karadzsov bég dzsámija mellett felfedeztünk egy kis bódét, ahol FRISSEN FACSART GRÁNÁTALMALÉT lehetett venni!!! Valami mennyei volt!
Összességében szuper nap volt! Ha nem kértünk volna vezetést, valószínűleg több minden belefért volna a napba, mert fél 4 körül jöttünk el Blagajból, de végülis így is érdekes nap volt. Este 8-kor szertartásosan meghallgattuk a müezzin énekét az erkélyen. Az idő csodás: 17 fok, póló+kardigánban ülök az erkélyen J Csak így tovább!! J
