Gyerekkoromban sokat kempingeztünk. Emlékszem a sátorverés rítusára, ahogy apukám elővette a nehéz csomagot az autóból, ahogy a ponyvából, a tengernyi rúdból és cövekből a semmiből egyszer csak sátrat varázsoltak anyuval. Emlékszem az ismerkedésre a bármilyen nyelvű szomszédokkal, közös játékra a gyerekekkel. Nem volt akadály, hogy nem beszéltük egymás nyelvét, így is megértettük egymást. A kempingezés és a természet szeretete volt a közös nyelv. Azt hiszem, akkor alakult ki bennem a megismerés vágya. Idővel elmaradtak a kempingezések, de a vágy továbbra is megmaradt.
