Két évvel ezelőtt egy napsütéses őszi napon, igazi lovagló időben férjemmel és egy barátnőmmel hármasban lovagoltunk, amikor a lovam úgy döntött, nem vagyok neki szimpatikus, és vágta közben, pár bakolás után lerepített a nyergéből. Szerencsémre mély homokos részen történt az esés, de így is eléggé megütöttem magam, és meg is ijedtem. Akkor már több, mint nyolc éve lovagoltam, de ez után két évig nem kívánkoztam lovak közelébe, hiába is hívott barátnőm. Néha-néha eszembe jutott, de mindig volt valamilyen negatív gondolatom, ami elterelt a lovaglástól.
Múlt héten - valószínűleg a szép idő hatására - felerősödött bennem a lovaglás utáni vágy, meg is beszéltem gyorsan barátnőmmel, hogy hétvégén menjünk lovagolni. Így történt, hogy két év után végre megtört a jég, és egy igazán fantasztikus délutánt töltöttünk barátnőmmel a természetben. Az első pár percben, az első ügetéskor, majd vágtakor még volt bennem egy kis félsz, de ez az ismerős lovon gyorsan elmúlt, és hamarosan már úgy éreztem, szinte eggyé váltam Csipkével a vágták alatt. :)
Lovas énem visszatért...
