Boszniai emlék - újra itthon

 

Mikor ezeket a sorokat írom, már itthon vagyok. Az eső ugyanúgy szakad, mint búcsúzásunkkor Mostarban. A vadon termő, kicsit még fanyar gránátalma helyett piros édes boltik hevernek az asztalon. (bár a hűtőben még kitart a hazafelé vásárolt gránátalma szörp) Hihetetlen, hogy egy hete még ott jártam. A müezzin lágy, bús hangja olyan távoli már...

 

Bosznia - 4. nap - hazafelé

Ennyi fért a hétvégébe, lassan indulunk haza. Plédbe csavartan ültem az erkélyen, kortyolgattam a bosnyák kávém és néztem az esőt. Úgy éreztem, kimosott belőlem minden felesleges érzést és gondolatot. Csak én maradtam és Mostar. Mi ketten. Az esőben. A nyugalomban. Nem szeretem az esőt, morcossá és kinemmozdulóvá tesz. De ez most más volt. Nem érdekelt, ha esik, nem érdekelt, ha elázom, a lényeg, hogy csak sétáljak és sétáljak a városban. Nézzem a lakosokat, ahogy a mindennapjaikat élik. Élveztem a tegnapi esős napot is. Élvezném a mait is, ha nem tudnám, hogy ma már otthon kell lennem, holnap reggel munkába kell mennem...

Bosznia - 3. nap - Mostar esőben

 

Sajnos a mai időjárást eltalálta az accuweather... Fél 9 körül a még csak gyéren szitáló esőben elmentünk inni egy reggeli bosnyák kávét. Már két éve is vonzott egy kis kávézó, ami az Öreg-hídra vezető szűk utcában volt, s egy dobogón ültek a kávézó emberek. Nos, sikerült kifognunk az amúgy teltházas helyen egy szabad asztalt az áhított dobogón. Elkortyolgattuk a kávénkat, közben élveztük a híd bástyájának közelségét, néztük a sétálgató embereket, majd visszamentünk az autóért, és elindultunk Pocitelj felé.

Bosznia - 2. nap - Mostar napfényben

 

Hajnali 6-kor a müezzin hangja húzott feljebb az álmomból. Nagyon élveztem, hogy félálomban is ezt hallom! J

 

Nem húztuk be a függönyöket, hiszen úgyis későn kezd világosodni. Mivel tízkor találkoztunk mostari idegenvezetőnkkel, Vikivel, még bőven volt időnk. Készítettem egy kis török kávét a konyhában, amit a teraszon ittam meg, majd nyolc körül elindultunk felfedezni az óvárost. A város még csak most ébredezett, a fény épphogy bejárta a kihalt utcákat. Néhány boltos már nyitotta a boltot a bazárban, de zömében még aludtak a kirakatok. A helyi lakosok a turisták rohama előtt békésen kávéztak az Öreg-híd lábánál. A zegzugos utcákon át megközelíthető, folyóra néző éttermek teraszai üresen ásítoztak a reggeli csendben. Sétálgattunk az óváros utcáin, élveztük a békés, napfényes reggelt.

Bosznia - 1. nap - utazás és Jajce

 

Indulásunk előtti éjjel alig aludtam valamit, végül reggel hatkor kipattantam az ágyból, hogy az indulás előtti utolsó simításokat elvégezzem. Mire Andris megjött a reggelivel a pékségből és a teletankolt autóval, már a termoszban pihent a kávé és a tea, a csomagok pedig összekészítve várták az indulást. Mire nyolc körül elindultunk, már határozottan tűkön ültem, s ez az érzés nem csillapodott a horvát autópályán sem. Gondolataim csak száguldottak előre, s akkor nyugodtak csak meg, mikor a horvát-bosnyák határon Gradiška-nál a Száva feletti hídon araszolva megpillantottam az első minaretet. Mire a Vrbas szurdokba értünk, határtalan örömmel néztem a már ismerős tájat.

Visszatérés Mostarba

 

Szeptember elején eldőlt, hogy egy hosszú hétvégét Mostarban töltünk. Persze pillanatok alatt 3 hétre elegendő terv gyűlt össze a fejemben, de végül szigorúan Mostarra és környékére szűkítettem a programot. Két teljes nap, a mediterrán ősz minden varázsával. Gyönyörű kiránduló időben fedezzük fel Mostart, a Neretva partját, Stolacot, Blagajt és a Kravica-vízesést.

 

Egy héttel az út előtt azonban kisebb fajta sokkot kaptam: megérkezésünk másnapjától özönvíz szerű esőzést jósolt a meteorológia. A csapadékmennyiség az utazás közeledtével sem csökkent, sőt! Szerda este már 87 mm-t, illetve áradásokat okozó esőt jósoltak nem csak szombatra, de már vasárnapra is. Mondanom sem kell, eléggé magam alatt voltam. Andris, hogy kicsit feldobjon, megígérte, hogy ha tényleg esni fog, akkor pár éven belül nyáron, szigorúan esőmentes időszakban visszamegyünk.

 

Ennek az ígéretnek a birtokában kicsit jobb kedvvel bányásztam elő a szekrényből a gumicsizmámat és az esőnadrágokat…

 

Bosznia-Hercegovina - ahova visszahúz a szívem

Azóta vágyom vissza Boszniába, amióta két éve és három hónapja először autóztunk a Vrbas kanyon völgyében, Sarajevsko-t ittunk a jajcei vízimalmok melletti hangulatos ligetben, láttuk a jajcei vízesést a várral, felfedeztük Mostar és környékének szépségeit, átkeltünk a hegyeken egy kis hegyi úton a tengerhez, majd kávéztunk Sarajevo óvárosában. Ezek azok az emlékképek, amelyek pillanatok alatt kiragadnak a jelenből és réveteg álmodozásba visznek. Ha egy igazán tiszta, idilli pillanatra vágyom, felidézem az estét, amikor nővéremmel ültünk a Neretva partján, néztük, ahogy a Stari Most kivilágított képe visszatükröződik a nappal türkizkék folyó most sötét vizén, közben belengi a meleg nyári éjszakai levegőt a müezzinek lágy éneke, ahogy a nap utolsó imájára hívják a híveket. A tökéletes nyugalom percei voltak számomra. Emléke egyszerre nyugtató és felzaklató. Érzem magamban a késztetést: visszatérni, átélni újra!

És a visszatérés ideje idén októberben végre eljön!