2016. október 3., hétfő

Októberköszöntő biciklizés a Csepel-sziget déli csücskén


Szombaton kihasználtuk a hidegfront előtti meleg, napos időt és kirándultunk egyet Andrissal a Csepel-szigeten. Ráckevénél mentük át a szigetre, autónkat a Szulai tónál hagytuk a város déli részén, majd egy hangulatos piknikező helyen elköltött bőséges tízórai után nyeregbe pattantunk, hogy felfedezzük a vidéket.

Szigetbecse központjáig a főúton haladtunk, nem volt olyan nagy forgalom és szemmel láthatóan figyeltek a biciklisekre. A központban lekanyarodtunk a főútról, megnéztük a holtágat, majd a mellette haladó úton tekertünk tovább a Ráckevei-Duna partján álló nyaralósor kezdetéig.


 
Itt eléggé csalódottak lettünk, mivel az út a nyaralók és a töltés között haladt. Azt gondoltuk, hogy ilyen szép környezetben biztosan a töltés tetején lehet majd biciklizi, hiszen onnan nem csak a Duna-ágra, hanem a környező tájra is fantasztikus lenne a kilátás. Kár, hogy a töltés ezen a szakaszon nem járható, biztosan fellendítené a biciklis turizmust!

9 km hosszan néztük az újuló-szépülő és az elhanyagolt hétvégi házak váltakozását, a házak között megcsillanó Dunát, mikor a Makádra vezető útnál végre felmehettünk az aszfaltozott töltésre! A látóhatár kitágult, kóbor napraforgók mosolyogtak ránk, ezerrel sütött a nap! A távolban a szélerőmű jelezte, hogy Kulcs magasságában vagyunk. Egy darabig a fasor eltakarta előlünk a Dunát, de az elhagyatott gátőrház után kiértük a partra. Apró homokos strand fogadott minket, még napozó embereket is láttunk. J Lakókocsis, sátras horgászhelyek mentén értünk el a Tassi zsiliphez. Engem mindig lenyűgöznek az ipari létesítmények, a használaton kívüli zsilipet is érdeklődve fürkésztem.






 
A közelében álló tájékoztató tábla Tass község rövid történetét ismertette meg velünk. A legérdekesebbek: a település Árpád fejedelem unokájáról kapta a nevét; az ótörök eredetű tas szó kősziklát jelent; itt kelt át Szulejmán szultán a sikertelen bécsi ütközet után, majd itt adta át a magyar koronát Szapolyai János követeinek. Nemes Nándor gróf kastélyában Liszt Ferenc vendégeskedett, a grófnő festményei pedig a Magyar Nemzeti Galériában és a firenzei Uffizi Képtárban is megtalálhatóak. A trónörökös Ferenc Ferdinánd a település mellett tartott hadgyakorlatot, s a Nemzeti Pantheon részét képező sírkertjében számos híres személy nyugszik. Egy apró település színes történelmi múlttal. Bár nem mentünk be Tassra, úgy hiszem, a lakosok nem elégszenek meg a gazdag múlt emlékeivel. 2012-ben gyönyörű faragott szobrot állítottak a sziget déli csücskére a Ráckevei-Duna torkolatához, amely hangulatos erdei ösvényen közelíthető meg. A Szigetfői őrfa a természet és az emberek összhangjának állít emléket. A torkolat felőli részén Poseidon tengeristen háromágú szigonyával fürkészi a habokat, míg túlsó oldalán a két nőalak a Duna két ágát szimbolizálja.





 
Elértünk mai túránk legtávolabbi pontjára, innen már hazafelé vitt az utunk. A gátőrháznál búcsút intettünk a Dunának, és a járt út helyett megpróbálkoztunk a füves töltéssel. Viszonylag könnyen haladtunk a kissé letaposott nyomvonalban. Egy birkacsorda keresztezte az utunkat, így kíváncsiságból legurultunk a töltést a Dunától elválasztó erdőbe. Az ösvény végén egy hatalmas kidőlt fának támasztottuk bringáinkat és utat törtünk magunknak a dús aljnövényzetben. A Duna partján bukkantunk ki a fák közül, a túlparton Kulcs házai húzódtak. Próbáltam megkeresni a nyár eleji jógatáborunk helyszínét, de nem találtam ismerős támpontot, így inkább a vízben játszó kutyát és a tájat figyeltem. Andrissal megállapítottuk, hogy ez az elmúlt alig egy óra volt eddig a napunk fénypontja. Mind a ketten szeretjük az ilyen érintetlen, békés helyeket.




 
Makádig egy kihalt, fákkal benőtt földúton haladtunk, aztán visszatértünk az országútra, de szerencsére nem volt nagy forgalom. Szigetbecsén, egy tó partján megettük a maradék ennivalónkat, innen pár perc alatt visszaértünk az autónkhoz. Mivel még csak délután 4 óra volt, úgy döntöttünk, hogy még megnézzük a ráckevei hajómalmot, így ismét nyeregbe pattantunk. Nem bántuk meg. A szépen felújított hajómalomban a tárlatvezető úr sok érdekes információt osztott meg velünk az őrlés folyamatáról. Beszélgettünk még kicsit, sétálgattunk a parton, végül a parti sétányon visszabicikliztünk a tó mellett türelmesen várakozó autónkhoz.