Azóta vágyom vissza Boszniába, amióta két éve és három hónapja először autóztunk a Vrbas kanyon völgyében, Sarajevsko-t ittunk a jajcei vízimalmok melletti hangulatos ligetben, láttuk a jajcei vízesést a várral, felfedeztük Mostar és környékének szépségeit, átkeltünk a hegyeken egy kis hegyi úton a tengerhez, majd kávéztunk Sarajevo óvárosában. Ezek azok az emlékképek, amelyek pillanatok alatt kiragadnak a jelenből és réveteg álmodozásba visznek. Ha egy igazán tiszta, idilli pillanatra vágyom, felidézem az estét, amikor nővéremmel ültünk a Neretva partján, néztük, ahogy a Stari Most kivilágított képe visszatükröződik a nappal türkizkék folyó most sötét vizén, közben belengi a meleg nyári éjszakai levegőt a müezzinek lágy éneke, ahogy a nap utolsó imájára hívják a híveket. A tökéletes nyugalom percei voltak számomra. Emléke egyszerre nyugtató és felzaklató. Érzem magamban a késztetést: visszatérni, átélni újra!
És a visszatérés ideje idén októberben végre eljön!
