Tegnap egy egynapos szervezett út keretében a szlovákiai bányavárosokba látogattunk el. A bányászat már az Árpád-korban jelentős volt a Felvidéken, így a szabad királyi városi rangra emelt települések számos kiváltságot élveztek. A középkori bányavárosok gazdagságát és jelentőségét mutatja, hogy abban az időben a világ aranytermelésének harmada a Magyar Királyságból származott. Úti célunk a három legjelentősebb egykori bányaváros volt: Körmöcbánya, Selmecbánya és Besztercebánya - az arany, az ezüst és a réz városai.Első megállónk Körmöcbánya volt, ahol már a 11. század óta bányásztak aranyat. A város pénzverdéje közel 700 éve működik, itt verték a híres körmöci aranyforintot, ami a korabeli Közép-Európa kedvelt fizetőeszköze volt. Jelenleg is itt verik a szlovák eurókat, illetve rendelésre más országok érméit is.
 |
| A pénzverde |
A megmaradt Barbakánon át besétáltunk az óváros főterére. A tágas tér közepén a Szentháromság oszlop áll, mögötte magasodig a vár a Szent Katalin-templommal, ami szinte uralja a teret. A templom tornyába 124 fokos csigalépcső vezet fel, tetején bekukkanthatunk a régi toronyőr-lakba és élvezhetjük a városra és a környező hegyekre nyíló kilátást.
A várkertben álló Szent András-körtemplom volt a vár eredeti temploma. Pincéjét csontháznak használták, földszintjén gótikus freskómaradványokat láthatunk.
A téren található Körmöcbányai Fémpénzek és Érmék Múzeuma bemutatja a városban készült érméket a pénzverés kezdetétől napjainkig. Emellett számos eszközt, gépet és munkafolyamatokat megörökítő képet láthatunk, amelyeken keresztül megismerhetjük a pénzverés módját és fejlődését. Az egyik teremben lévő papírpénz kiállításon boldogan fedeztük fel a Magyarországon régebben használt papírpénzeket, a milpengők különböző címleteit, egészen az egymilliárd milpengőig, de találtam olyan papír forintot is, amire még gyerekkoromból emlékeztem. J Különös érzés egy ilyen múzeumban lenni, a kiállított pénzek története korokon ível át, mindegyik darab magában hordozza az adott korszak történelmét...
Besztercebányán egy rövid séta keretében megismerkedtünk a főtérrel és a szomszédos Várnegyeddel. A főtér felső részén található az enyhén ferde Óratorony, melynek különlegessége a két egymás feletti óra. Az előtte álló Mária-oszlopot a 18. századi pestisjárvány elmúlásának emlékére emelték. A felújított tér fürdött a tavaszi napfényben, a színes, különböző stílusú és díszítésű házak között órákig tudtam volna sétálgatni. Hamar megtaláltam a kedvenc épületeimet: az üvegkupolás városháza, a boltíves átjárójú Kammerhof, az olaszos hangulatú, díszes árkádos terasszal kitűnő Beniczky-ház, a Leroy Café-nak helyet adó épület, és nem utolsó sorban az egyedi Thurzó-ház.
 |
| Thurzó-ház forrás: http://www.visitbanskabystrica.sk |
A főtér felső részén már látszik a Várnegyed kapuja, a hajdani félköríves bástya, a Barbakán. Magas barokk tornya egységes látképet alkot a mögötte álló Szűz Mária-templommal. Ez a 13. századi német templom a város legrégebbi épülete. Külső falán egy szoborcsoport látható, ami Jézust ábrázolja az Olajfák hegyén. A közelben álló szlovák templom és a temetőbe vezető Bányász-bástya közé ékelődve találjuk a Mátyás-házat, homlokzatán a család és a város címerével. Sajnos nem sokat időzhettünk el ebben a csodás hangulatú városban, hiszen korántsem értünk még a programunk végére. Így egy kellemes ebéd után Selmecbánya felé vettük az irányt.
 |
| Egy virágárus néni Besztercebánya főterén nekem adta az utolsó két nárciszát, mielőtt hazament volna J |
A hegyek ölelésében fekvő Selmecbánya kacskaringós utcái, dombtetőn trónoló várai és a közelben magasodó Kálvária-templom láttán érezni lehet a város egykori gazdasági és kulturális jelentőségét. A Mária Terézia által alapított Bányászati Akadémia Európa első felsőfokú műszaki iskolája volt. Bár a bányászat már megszűnt, a selmeci hagyományokat ma is ápolják a soproni és a miskolci egyetemeken. A városháza előtt húzódó falon több részes dombormű mutatja be a város történetét. A legelső részen az a két szalamandra látható, akik a legenda szerint megmutatták egy pásztornak az arany- és ezüstlelőhelyeket. A városháza híres óratornya fordítva jelzi az időt: a kis és a nagymutatót felcserélték, így tévesztve meg azokat a kereskedőket, akik nem akartak hozzájárulni az óratorony építési költségeihez.
Utunk utolsó állomása és egyben fő attrakciója Selmecbánya mellett az egykori bánya területén található Skanzen meglátogatása volt. Egy rövid videofilmen keresztül megismerkedhettünk a bányászati módszerekkel, majd köpenyt és sisakot öltöttünk magunkra, megragadtunk egy-egy bányalámpát és helyi vezetőnk nyomán leereszkedtünk a Bertalan-tárnába. Mintegy 40 méternyi kőzet alatt tekeregtünk a bányajáratok labirintusában, helyenként még kézzel vájt járatokban is jártunk. A bányában lépten-nyomon kiállító terek fogadtak bennünket, a rajzok és gépek által követhettük nyomon a bányászok munkáját a kezdetektől napjainkig. Láttunk többek között fából készült és kézzel hajtott szellőztető berendezést, valamint bányalovak által működtetett felvonórendszert is. A felszínen még megnéztük a szabadtéri kőzetkiállítást, majd visszapakoltuk a védőfelszereléseket, és búcsút intettük az ércek városainak.
