Bergamo és Milánó

Bergamo látképe már akkor elvarázsolt, amikor először rákerestem. Megdöbbentett a látvány: a város feletti dombon húzódó óváros, az égbe nyúló tornyok téli, nyári, ködös időben készült képei. Éreztem, hogy itt igazi középkori hangulatot találok, igazi olasz életérzést, amit nem szorít háttérbe a nagyobb olasz városokra jellemző turisták kavargó tömege.

Felvidéki bányavárosok

Tegnap egy egynapos szervezett út keretében a szlovákiai bányavárosokba látogattunk el. A bányászat már az Árpád-korban jelentős volt a Felvidéken, így a szabad királyi városi rangra emelt települések számos kiváltságot élveztek. A középkori bányavárosok gazdagságát és jelentőségét mutatja, hogy abban az időben a világ aranytermelésének harmada a Magyar Királyságból származott. Úti célunk a három legjelentősebb egykori bányaváros volt: Körmöcbánya, Selmecbánya és Besztercebánya - az arany, az ezüst és a réz városai.

Bubu szervez: Bergamo és Milánó

​
A tegnapi és a mai nap a példája, hogy milyen gyorsan is lehet hosszú hétvégét tervezni és szervezni. És az egész ráadásul a véletlen műve. Tegnap délelőtt egy útifilm sorozatot kerestem a neten, mikor egy blogra leltem. A legfrissebb bejegyzés egy milánói hétvégéről szólt. Mivel ez a város is a távlati tervek között szerepel, beleolvastam és olyan infók birtokába kerültem, amitől leesett az állam...

Tavaszi tervek

Terveket szőni soha nem lehet elég korán vagy épp rosszkor, és mivel már a nyakunkon a tavasz, itt az ideje összeállítani egy tavaszi programtervet, csak úgy saccperkábé. Ahogy jöttek elő az újabb és újabb ötletek, gondolataim pillanatok alatt szanaszét futottak. Esélyem se volt egy mederbe terelgetni őket, így Dorkára várt a nemes feladat, hogy egybeszedje a rengeteg lehetőséget. Ez olyan jól sikerült neki, hogy első ránézésre minden második programra el is akartam menni.

Ami tuti lesz tavasszal: felvidéki bányavárosok, az utóbbi években méltánytalanul hanyagolt Gazdagrét – Normafa túra orgonavirágzáskor, Rax-fennsíkon hüttében alvós hétvége, esetleg morvaországi mesekastélyok.

A Rax-os programra a május 1-jei hétvégét szemeltük ki, és mivel ez Ausztriában is kiemelt időszak, írtam is a Berggasthofnak. Szerencsére még a római indulás előtti napon sikerült lelevelezni velük mindent. Május 1-jén várnak minket szeretettel! J

Készülődés minden fronton

Holnap indulunk Rómába, már azt sem tudom, hol áll a fejem. Rendezgetem az útikönyveket, térképeket, repjegy- és szállás visszaigazolásokat, online vett belépőket. Tegnap a ráhangolódás jegyében Andrissal megnéztük gyerekkorom emblematikus filmjét, a Római vakációt. A legszebb, hogy az idő semmit nem vett el az értékéből. Ugyanolyan fantasztikus volt számomra, mint annak idején! Andris az Igazság szájánál rájött, hogy ezt ő is látta gyerekként, a félelmetes fejről rögtön beugrott neki J Az áradó happy end-ek korában üdítően hatott rám a film romantikája és befejezése, a Róma-életérzés pedig végképp levett a lábamról. Ha hazaértünk, megnézem az Édes életet is!

Dürnstein - a Wachau egyik gyöngyszeme

Egy kellemes tavaszi napra ismét beszerveztünk magunknak egy csajos túrát. A cél Ausztria szépsége, Dürnstein: a világörökség részét képező völgyszoros, a Wachau egyik kisvárosa.

A szokásos nagy busz helyett két kilenc fős kisbusz fogadott minket a találkozó helyen. Kiderült, nem jött össze elég jelentkező, de a szervezők szerencsére nem mondták le a túrát, hanem bevállalták a kisbuszok vezetését. Így egy igazán exkluzív kiscsoportos élményben lehetett részünk.

Hótalppal a Raxon

Egyik nap menetrendszerűen elkapott a vágy a hótalpas túra iránt. Talán egy utazomos hírlevél csigázott fel, vagy az itthoni hómentes tél, nem tudom. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy az utazomos oldalon böngészem a hótalpas programokat. Andrisnál már puhatolóztam, neki is tetszett a dolog, de nem beszéltünk meg semmi konkrét dátumot, túrát. Aztán kedden megláttam: most szombat, még van 5 hely! Andrist riadóztat, időjárást lecsekkol. Minden stimmel, ráérünk, hó van és esik is még, ráadásul szombatra már napos időt jósol. Mi kell még?! J

Bubu belendül

Már régóta tervezgettem egy blogot, de valahogy sosem tudtam belekezdeni. Az egyik este aztán megszállt a szokásos nyugtalanság, ami végül itt öltött testet.

Sok minden kavargott a fejemben, csak egy volt biztos: a név. Bubunak nővérem nevezett el jópár éve, és szintén ő adta nekem a BubuTravel nevet, amikor elkapott a szokásos utazási láz, és hipphopp leszerveztem egy 10 napos bosznia-hercegovinai nyaralást - sokkal olcsóbban, mint az utazási irodák.